Orbán Viktor: A magyar emberek hangja – amikor mások már rég elhallgattak

2025 küszöbén állunk – és újra döntenünk kell: ki képviselje Magyarországot, ki álljon a nemzet élén, amikor a világ zűrzavara egyre hangosabb?
Az elmúlt években egyvalaki mindig következetes maradt: Orbán Viktor.

Amíg mások elárulták a szövetségeseiket, ő kiállt a magyarokért. Amíg mások Brüsszel kegyeit keresték, ő a magyar szuverenitást védte.
És most, amikor a Tisza Párt és Magyar Péter a hatalomért cserébe feláldozná nemzeti érdekeinket – nekünk is ki kell állnunk. Mert ez már nemcsak politika – ez már hűség és árulás kérdése.

Kérdezzük meg magunktól: Rábíznánk-e az országot arra az emberre, aki a saját családja bizalmával is visszaélt?
Aki lehallgatta a saját feleségét?
Aki azok hátán kapaszkodott fel, akiket most hátba támad?
Aki most azokkal szövetkezik, akik mindig is lenézték és gyengíteni akarták Magyarországot?

Ez az ember nem új korszakot hoz – csak régi árulásokat.

Aki a legszorosabb kötelékben – a családban – sem tudott hű maradni, az hogyan lenne hű egy egész nemzethez?

Orbán Viktor nem tökéletes. De ő sosem árult el minket.
Ő nem engedett Brüsszelnek.
Nem dobta oda Magyarország jövőjét a pillanatnyi népszerűségért.
És nem alkuszik meg, amikor a magyar emberek érdekeiről van szó.

Most rajtunk a sor, hogy mi se alkudjunk meg.

Álljunk ki Magyarországért.
Álljunk ki a tapasztalat, a hűség és az erő mellett.
Álljunk Orbán Viktor mögé – mert ő mindig mögöttünk állt.

P. S.

Kedves Bizonytalan,

Nem ítéllek el.
Sőt – köszönöm, hogy nem döntesz kapkodva.
Mert aki még gondolkodik, az még érez.
És ez az, ami ma a legjobban hiányzik ebből az országból:
az érző ember.

Tudom, hogy nehéz.
Mert nincs tökéletes választás.
De mégis dönteni kell.
És ez a döntés most nem arról szól, hogy kit szeretünk –
hanem arról, ki tudja megtartani azt, amit még nem vesztettünk el.

Lehet Orbán Viktort kritizálni.
Jogosan.
Mert ő is ember.
És emberként hibázik.
De a vezetés nem mindig arról szól, hogy valaki szép-e, jó-e vagy szimpatikus.
Hanem hogy bírja-e a terhet.

Hogy ha vihar van – nem rogyik meg.
Hogy ha szél fúj – nem fordul szélirányba.
És hogy ha dönteni kell – nem mást kérdez, hanem önmagát.

Sokan most újat akarnak.
Egy új arcot. Egy új hangot. Egy új reményt.
De kérlek… nézz mögé.

Aki a saját feleségét lehallgatja, az mit tesz majd egy nemzettel?
Aki a legbensőbb bizalmat árulja el – az vajon mit kezd majd a tiéddel?
És aki onnan jött, ahová most köveket dobál –
vajon nem ugyanaz a ház volt az ő otthona is?

A politika most hangos.
De te ne a hangot hallgasd.
Hanem a csend mögött rejlő szándékot.

Mert van, aki a hatalmat akarja.
És van, aki a hazát védi.

Orbán Viktor talán nem mosolyog sokat.
De nem hajol meg.
És ha most kérded, ki beszél a világ nagyhatalmaival úgy, hogy Magyarországot nem adja el –
akkor tudod a választ.

Ez nem szerelem.
Ez bizalom.

Amit újra és újra el kell dönteni.
Mert ha nem döntesz – más dönt helyetted.
És akkor már nem lesz kérdés: csak következmény.

Most még lehet választani.
Akarj élni vele.

Szeretettel és tisztelettel,
Bolovits Gábor – Bolyx
(A Csend Szobájából, 2025 tavaszán)

„Aki önmagát keresi, az már elindult.
És aki elindult, az már nem él hiába.”
– Popper Péter