Drága, édes, kedves, cuki, elfogadó, tündibündi Magyar Péter és a Tisza szekta!!!
Köszönöm a számtalan kedves üzenetet, melyekben "jókívánságaitokat" fejezitek ki az (egyébként már 14 éve elhunyt) édesanyámmal és a vele létesítendő szexuális kapcsolatomnak szükségességét ecseteltétek.
A tegnapi posztom sok indulatot váltott ki belőletek, pedig nem csináltam semmi mást, csak egy tükröt tartottam a Peti jelleme elé.
Megosztottam Petyátokkal, hogy mennyire gyönyörű a családja és milyen boldogok, amióta ő nincs velük! És ezt őszintén mondom.
Ti cserében az én gyermekeimmel foglalkoztatok, (amiben egyébként egy kicsi hasonlítunk egymásra a Xanaxos Messiásotokkal)) mivel nekünk is három gyermekünk van.
Szerencsére csak ennyiben.
Tegnap alpári módon gyaláztátok a családomat. De tényleg olyan szinten, hogy egy alkoholista szeneslegény a zivataros időkben sem tudta volna jobban cifrázni.
De ha már ennyire izgatja a fantáziátokat, hogy én honnan vettem a bátorságot arra, hogy véleményt mondja Petyáról, elárulok néhány apróságot.
1. Mi Szenteste (és azóta is) (Petivel ellentétben) együtt voltunk mindhárom gyermekünkkel, sőt az egész nagy családdal.
2. A feleségemmel szintén együtt vagyunk, bár az is igaz, hogy én soha nem hallgattam le, nem csapkodtam nadrágszíjjal, nem gyaláztam, nem zsaroltam, pedig lassan már 29 éve vagyunk együtt és nem is ő adott nekem munkahelyet.
3. Én tisztelem a nőket, a feleségemet mélységesen tisztelem, sőt, rajongok érte és csak szeretnék fele annyira csodálatos ember lenni, mint amennyire Ő az.
(Bár Varga Juditot hallgatva, úgy tűnik, hogy hasonló alapok azért adottak voltak az ő házasságukban is)!
4. Most amikor e sorokat írom, a nappaliban az ülőgarnitúrán ücsörögve, a kislányom a fejét éppen a mellkasomra hajtja és együtt nézzük Indiana Jones-t a tv-ben, mert ezek azok a pillanatok Petyám, amiket egy férfi ember igyekszik megélni, nem a fotoshopos posztok a retusált gyerekekről, hogy "Bezzegénmilyenjófejapukavagyok"!
Ha az vagy, nem kell bizonyítanod senkinek. Ők érzik.
Élményeket és szeretetet gyűjts Petya, ne lájkokat!
Ezeket a pillanatokat, érzelmeket, élményeket, illatokat nem lehet lájkokra👍, vagy megosztásokra váltani.
Vagy szerinted igen?
Mert ha igen, akkor, hány lájkot ér például egy gyermek ölelése, vagy puszija?
Mennyi megosztásra lehet beváltani egy vasárnap reggeli: " Anya/Apa szeretlek téged/titeket " mondatot?
Vagy még jobbat kérdezek!
Mennyi virtuális szivecskét❤ ér meg valamelyik fiad: "Köszönöm a segítséget, nagyon büszke vagyok rád édesapám" mondata egy öleléssel kombinálva?
10-et? 100-at? 10.000-et?
Mi a váltószám Patya?
Egyébként nem hiszem, hogy neked volt,van,lesz-e részed ilyenben. Persze kívánom, hogy legyen, de erősen kételkedek benne, mert nem ezt mutatod. Te teljesen más irányba mész.
Látod "Kicsi"!
Én pont letojom, hogy erre az írásomra majd mennyi lájk jön, mert teljesen lényegtelen. Én most csak neked és a hordádnak szerettem volna válaszolni a tegnapi gyűlöletcunamira! Petya nem függ tőle semmi. (Láttad a Wall Street farkasát?) "Fugázi", csillámpor az egész, senkinek nem számít, csak annak, akinek mindössze ennyi jut, vagy aki soha semmire nem vitte egész életében és most, hogy mögéálltak nagyobb erők, most végre elhiszi, hogy ő hirtelen valaki lett. De el kell, hogy kesetítselek Petya, ettől nem lettél férfi.
Virtuális az egész
Én például, ha egyszer "idegállapotba jövök" akkor törlöm magam innen és ha te is így teszel, akkor ezekből az általatok oly fontosnak tartott dolgokból semmi nem marad.
5. Na de vissza a Karácsonyra.
Ezekről a karácsonyi partikról persze nekem is van számtalan fényképem, amit persze soha nem fogok nyilvánosságra hozni, ugyanis nekem teljesen mindegy, hogy 1 db, vagy 10.000 db lájkot nyomnak rá az emberek. Én nem azért vagyok itt a közösségi oldalakon, hogy "nedves legyen a nadrágom, a lájkokra, mint te kicsi nárcisztikus "cimborám"! Én nem ettől érzem férfinak magam!
De ha már a férfiasság szóba jön.
Tudod mitől érzem néha igazi férfinak magam?
(Most itt a szexualitástól tekintsünk is el rögtön, ami bizonyára neked hatalmas érvágás lesz, tekintettel az utánad nedvesen nyüszítő és téged anyatigrisként védelmező,kielégítetlen asszonysereg aktivitására, akik közül szavaid szerint " te bárkit megkaphatsz")! Elhiszem. De ez nem azért van, mert te akkora férfi vagy, hanem mert nekik még ilyen sem jut.
Szóval a férfi...
Én például férfiasnak, vagy lovagiasnak érzem magam attól, hogy ha mondjuk az asszonykám ment vásárolni, akkor behozom a karton tejet, vagy ásványvizet a kocsijából.
Férfiasnak érzem magam, ha hazafelé néha random módon veszek neki egy 500-1000 forintos virágot a Lidl-ben. Vagy attól is, ha felporszívózok a házban, esetleg fel is mosok, vagy megkérdezem tőle, hogy tudok-e valamiben segíteni, majd megölelem és adok egy puszit az arcára, miközben ő már a főzést intézi.
Férfinak érzem magam attól is, hogy fel, vagy lesegítem a kabátját, vagy kihúzom neki a széket az étteremben, esetleg kinyitom neki a kocsiajtót!
Számomra és szerintem sokak számára ezek sokkal férfiasabb dolgok, mint amit te próbálsz férfias címszó alatt bemutatni, pedig a mieink csak apróságok.
De tovább....Férfinak érzem magam attól is, hogy segítek az embereknek, hogy valódi dolgokat (gyártok), készítek, tehát bizonyos értelemben "teremtek", mert ezek a dolgok engem jóval túl fognak élni. Férfinak érzem magamat attól is, hogy adakozok. Sokat. Sok éve. Nem a Facebookon, ,vagy a Tik-tok-on. Privátban, szűk körben, szeményesen. De nyilván erről még sehol nem láttál posztot, mert én ne is akarok ezáltal 'valaki" lenni, mert már az vagyok. Egy hétköznapi férfi/apa/barát/társ vagyok, akire lehet számítani. Tele vagyok emocionális kapcsolatokkal, érzelmekkel. Ennyi elég. Persze talán ezért nincs is bennem sem rosszindulat, sem szorongás, sem gyűlölet. Nem akarok politikus, milliárdos, de még csak polgármester sem lenni. Én soha nem kaptam pénzt azért, hogy elmondjam a véleményem, vagy azért, hogy itt legyek.....tudom, hogy ezek a dolgok a te dimenziódban értelmezhetetlenek.
Bár lehet, hogy rosszul gondolom, hogy tényleg ezek az értékek a mai világban de azért bízom, hiszek, hogy én látom jobban.
Máskülönben a virtuális és baromi gyenge férfiak jönnek, mint amilyen te is vagy!
Ha már az én gyermekeimet is a mocskos szátokra vettétek.
A gyermekeimmel is valami ilyesmi a viszony. Figyeld a szavakat...!
Bizalmi, őszinte, szeretetteljes, becsületes.
Kemény mi? Gondolom a víz ki is vert téged ezeltől a szavaktól.
Képzeld, mi nagyon sokat beszélgetünk, teázgatunk, kávézgatunk, elvisszük a kutyát sétálni, elmegyünk moziba, színházba, vagy kirándulni, pedig pár évvel már idősebbek, mint a te gyermekeid, így ők már a saját kicsi életüket is éldegélik, valamiért mégis fontosnak érzik ezt ők is.
Peti, van még itt egy kis dolog férfiasság címszó alatt.
Azt gondolom, hogy a két fiam (akiket szintén gyalázott a hordád) veled ellentétben igazi férfiak lettek és nem csak a sok év küzdősport miatt, hanem például azért mert ezt látták. Nem látták, hogy zsaroltam az anyukájukat sem hangfelvétellel, sem nárcizmussal, sem nadrágszíjjal... Azt látták, hogy én vagyok értük, nem úgy mint nálad.
Tudod, van egy olyan bölcs mondás, hogy a gyermekek 10%-ot tanulnak abból, amit elmondsz nekik és 90%-ot tanulnak abból, amit látnak. Ezért nagyon bízom benne, hogy keveset látnak a tieid abból, amit te csinálsz.
De ha már küzdősport.
Annak is van ám egy hatalmas jellemformáló szerepe, amit te, mint egykori "focistafeleség biztosan nem ismersz. (Ne haragudj, de azért ránézésre sem tűnsz egy " Budai Van Damme"-nak) Ezért ebből és a viselkedésedböl arra következtetek, hogy a küzdősportokhoz maximum annyi közöd van, hogy egyszer megnéztél egy Tyson meccset az HBO-n. De a küzdősport jellemformálására visszatérve. Jót tesz a dacosságnak, azaz hogy ha pofont, vagy egy hatalmas rúgást kapsz és leülsz, akkor felállsz és folytatod, legfeljebb leütnek megint, de az biztos, hogy ilyenkor semmiesetre sem bújsz a feleséged, vagy a vérmes női falkád szoknyája mögé. Tudod, ha veszély van, akkor a NŐ-t a hátunk mögé bújtatva védelmezzük a testünkkel, nem pedig magunk elé nyomva hergeljük és uszítjuk.
Szóval papa! Rájöttem, hogy mi a legnagyobb bajom veled! Egy takonygerincű antiférfi vagy. Te olyan vagy, mint kutyában egy első emeleti erkélyen ugató kiherélt kan Csivava.
Hatalmas arc, magasról kiabálás, kigúvadt szemek, hangos ugatás, magabiztosság. Ezt csinálod a közösségi médiában, amikor meg valaki eléd áll, akkor lányos zavarodban dalra fakadsz).
De ha ezután a gazdi " Wéber" úr levisz sétálni, (azaz ki kell menni az emberek elé) akkor igyekszel elvegyülni a vérmesebb nőstények között, hátha jön arra egy két komolyabb uszkár és majd a lányok megvédenek. Ja meg persze a testőrök.
Összefoglalva tehát javaslom, hogy egy kicsit kevesebb arc, több empátia és ti is inkább próbáljatok meg hasonló emberi élményeket gyűjteni, illetve a tolerancia és elfogadás jegyében ne akarjàtok rögtön máglyára küldeni azt, aki másképpen látja a dolgokat mint ti!
Ui: Annál is inkább, mert ki tudja, lehet, hogy egyszer összefutunk személyesen, és lehetőségünk lesz arra, hogy négyszemközt beszélgessünk, amolyan igazi férfiak módjára, mert hát mégis csak "férfiak" lennénk vagy mi...
Addig is.
Béke veled te virtuális Köztársasági elnök és/vagy online Miniszterelnök úr!