Kedves tinik,csak egy gondolat.
Látom ahogy pofát vágtok a szüleitekre, akik a barátaim. Én ismertem őket, akkor is, amikor ti még nem voltatok. Hadd meséljek el valamit. Tudom, hogy nektek ez csak „süket duma”, de attól még olvassátok el…
Amikor pofát vágsz, mert az „öregeid” el akarnak vinni magukkal nyaralni, akkor tudd, hogy a szüleidet max a nagyszülőinkhez küldték el nyáron nyaralni, ahol volt, hogy dolgozni is kellett, segíteni fát vágni, gyümölcsöt szedni… Amikor puffogsz, hogy csak egy szar használt Suzukit kapsz a fatertől, és nem adja oda a Tesláját, akkor tudd, hogy mi még a moslékhordó biciklit is alig kaptuk kölcsön, még a szüleinknek sem volt autója. Amikor hisztizel, hogy nem a legújabb IPhone-t kapod, tudd, hogy apádéknak jobb esetben, egy ikertelefon volt a lakásban, amit csak sorbaállással és szülői engedéllyel lehetett használni, röviden. Amikor nem tetszik a szobád színe, a bútor benne, a gamer szék és gamer íróasztal, meg a szar laptop, akkor tudd, hogy mi a konyhaasztal szélén tanultunk, és nem volt saját szobánk.
Nekem fáj, amikor ti pofákat vágtok és duzzogtok a szüleitekre.
Apád és anyád gyerekként még kijárt wc re a kert végébe, télen is, és örültünk, ha elmehettünk gyalog egy moziba. Igen, iskolába is gyalog jártunk, és ha egy tanár megütött, otthon is kaptunk mellé egy pofont. Igen, apáddal együtt kezdtünk dolgozni egy gyárban, két, volt hogy 3 műszakban, és dolgoznunk kellett mindenért. Saját pénzünkből vettünk biciklit, magnót, gitárt, albérletet, buszbérletet. Dolgoztunk hétvégén, vonattal jártunk kirándulni és nem – nem szállodában szálltunk meg, és wifink sem volt. Az utcáról telefonáltunk, ha beszélni akartunk.
A szüleid 30 évet dolgoztak azért, hogy neked legyen külön szobád, külön tanárod, biciklid, autód, laptopod, ruhád, fesztiváljegyed, kajád, mobilod és minden más…
Hogy fáradtak és életuntak?
Igen azok.
Mert olyan életük volt amilyen, végig dolgozták, annak reményében, hogy ha nekik nem is volt semmijük, neked majd egy szép gyerekkorod lesz, és talán egy picit hálás is leszel…
Ha nem tetszik, hogy milyen maradiak, irigyek, buták – büntesd meg őket. Költözz el. Vegyél magadnak egy szép nagy házat, óriás BMWvel, legújabb mobillal és akkor nem kell elviseld a nyomasztó „pofájukat”.
Én tisztelem a szüleidet, mert láttam őket egy életet tisztességgel leélni és dolgozni.
Kérlek gondolkodj el ezen…
( Nem saját írás)