VÁLASZ PUZSÉR RÓBERTNEK

Kedves Robi!

E válaszom közvetlen apropója a friss panaszod, hogy jaj, nem tudsz kommentelni az ÖT című műsor alá. Hogy ez miért másfél hónappal az utolsó epizód után hasított beléd, nem értem, de legyen. Az viszont végtelenül röhejes, hogy te panaszkodsz emiatt. Pont te. A világon az egyetlen ember vagy, akinek ehhez nincs joga. Miért?

MERT TE BENNE VOLTÁL EBBEN A MŰSORBAN, BASZKI, CSAK GYÁVÁN ELSZALADTÁL.

Nem kommentelni, hanem a műsorban vitázni volt módod! Ja, kérem, ha nem a kis bólogató csinovnyikjaid vannak ott, ja, ha van, aki vissza mer szólni, aki esetleg jobban emlékszik bizonyos dolgokra, azt te már nem szereted. Hard Talk, az, persze.

Emlékezz: te szaladtál könyörögni az ATV vezetéséhez, hogy rakják ki a Hontot a műsorból, mert bánt téged. Te könyörögtél személyesen Andrásnak, hogy élő adásban ne javítson ki. Majd te zsaroltad a tévé vezetését, hogy csak külön adásban leszel, majd a következő szezonban megpróbáltad kinyírni a visszatérő műsort, azzal, hogy az utolsó pillanatban nem jelentél meg a forgatásokon. Végül kikönyörögted magadnak a Sznobjektív folytatását, abban bízva, hogy majd azt nézik és minket nem. És mi lett belőle? Az ÖT szűnt meg? De nem ám. Te buktál meg.

De tessék, Robi, itt van, írjad be ide, amit kommentelni szerettél volna. Írjad ide, na. Amit elmondhattál volna a műsorban is az elmúlt években, ha nem szaladsz el gyáván és férfiatlanul.

*

Tudom én persze, mi bajod, és ezért sokkal hosszabban írok, mint amit a kommentelős hülyeséged érdemel. Hónapok óta mocskolsz a nyilvánosságban gyáván és egyoldalúan, várva, hogy visszaszóljak végre, beleállva a szerepbe, ahonnan kényelmesebb köpködnöd – te a szektád hangos gyűrűjéből, én meg egymagam. Sokadik alkalommal vágod hozzám a saját fejlesztésű ellenzékiségmérődet, felháborodva közölve a követőiddel, hogy bizony, a Ceglédinél ez a műszer nem megfelelő értéket mutat. Ezért arra jutottam, hogy ideje reagálnom.

Az érdemi rész előtt viszont két dolgot rögzítsünk. Egyfelől ismered, és korábban használtad is a telefonszámomat. Végtelenül méltatlan, hogy ha neked jó ideje problémád van azzal, amit képviselek, akkor ilyen nyilvános bulvárceleb-üzengetésbe húzol bele, megmajkázol, ahelyett, hogy felhívtál volna, hogy „Zoli, szerintem nincs igazad”. A másik mondandóm ebből következik: innentől ez az ügy a nyilvánosságban már „a Puzsér és a Ceglédi veszekedése”, ami rám nézve azért igazságtalan, mert én viszont soha, semmikor, sem semmilyen nyilvános, személyeskedő kritikát nem fogalmaztam meg rólad. Gondolod, azért tettem így, mert mindent olyan jónak tartok, amit csinálsz? Mégse mutatsz olyan cikket vagy nyilatkozatot, ahol úgy viselkedtem volna veled, mint te jó ideje velem. Ezzel a hülye bulvártévés logikával belehúzol egy helyzetbe, és a nyilvánosság egy szelete innentől azt az olvasatot viszi tovább, hogy „na, a Ceglédi már a Puzsérral is összeveszett” – mintha ez az én döntésem lett volna. Egy büdös szót nem mondtam eddig rád soha, ezt KIZÁRÓLAG TE CSINÁLOD.

Pláne, hogy jelenleg (még) ugyanannál a tévénél dolgozunk, és részemről az is evidens (bár láthatóan fölösleges) lojalitás a cégcsoport felé, hogy amíg ott vagyok, addig a munkatársakat nem bántom a nyilvános térben, ahogy a csatornát sem minősítgetem. Igaz, én korábban sem hívtam az ATV-t Antikrisztus Tévének, korábban sem gyaláztam Németh Sándort, de ez meg inkább ízlés dolga. Szerencsédre ők valódi keresztények, megbocsátottak neked. Te befogod a szád, ők befogadják a számlád. Aztán majd úgyis elárulod őket is és visszaköpködsz rájuk, mint az összes korábbi munkahelyeddel és finanszírozóddal tetted. De térjünk rá a tartalmi részekre.

Jó ideje azt a Magyar Pétertől származó, általad is tudottan hamis állítást ismételgeted, hogy engem a Fidesz fizet – mely állítás „bizonyítékaként” eleddig csak a mandiner újságírójával, Kohán Mátyással a Sopron Festen folytatott pódiumbeszélgetésemet jelölted meg. Tetted mindezt úgy, hogy előtte voltál hasonló beszélgetésen a Pesti Srácok újságírójával, Huth Gergellyel. De kettőnk közül Tusványosra is csak te mentél eddig.

Robi, olyat nem lehet csinálni, hogy ugyanaz a szabály rád soha nem vonatkozik, amit másra alkalmaznál. Ha önmagában egy fideszes újságíróval leülni is tilos, akkor neked is tilos.

Persze, ilyenkor jön be mindig a kiegészítő szabályod, hogy de te ott is a „saját véleményedet mondod”, ezért neked szabad. Mégis, Robi, szerinted én ilyenkor mi az apád faszát mondok? Szerinted én titokban pont úgy rajongok Magyar Péterért, mint te, csak ezt eltitkolom? Szerinted én is utcán szeretnék győzködni embereket, önkívületben kalimpálva, hogy milyen csodálatos Magyar Péter lénye – csak ezt a véleményemet Rogán Antal pénzének hatására eltagadom? Tényleg nem tudod elképzelni, hogy valaki a Fidesz pénze nélkül sem gondolja mindazokat a szuperlatívuszokat Varga Judit volt férjéről, mint te? Nem találkoztál még olyan, a tiedtől eltérő véleménnyel, amiért nem Rogán fizetett? Tényleg nem következik az elmúlt 15 évben írt és mondott dolgaimból az, amit most a kis kedvencedről állítok?

Azt meg nem is neked, hisz te ezt is jól tudod, hanem a rajongóidnak mondom: az ATV-nél nincs ám két külön kassza. Nincs egy kényelmesen erkölcsös bankszámla, ahonnan Puzsér Róbert fizetését utalják, és egy szorongatóan erkölcstelen, amiből az enyémet. Ha az állami hirdetéseket elfogadó ATV-től és Spirittől fizetést kapni = Tóni fizet, akkor bizony a ti Robitok is vállalhatatlanul fideszes alkalmazott. Sőt, összegszerűen jóval inkább az, mint én. Tényleg nem értem továbbá, hol a morális határ ott, ahol engem leköpnek, mert tavaly életemben először nyilatkoztam az indexnek (nem mintha számítana, de ingyen), meg is kaptam, hogy pfuj, azt a fideszes szart bojkottálnom kéne, ellenben osztják és ünneplik a Puzsér Róbert által az indexnek (feltételezem: pénzért, Tóni-pénzért) írt írásokat.

Tényleg nem értem az ajánlatot: én ne legyek sehol, te lehetsz mindenhol? Tisztában vagy egyáltalán azzal, hozzám képest milyen kivételezett helyzetben vagy immár húsz éve a médiában? Az egyik korábbi, ellenem vitt támadásod során a Magyar Hangnak nyilatkoztad azt, hogy én szerinted „a liberális értelmiség ezüsttálcán körbehordozott” tagja voltam (erre példa nem hangzik el), de úgy látod, hogy „ebből a kivételes megbecsültségből mégse tellett arra a minőségű krumplilevesre”, amit én igényeltem, és ezért mutatok rossz értéket immár a te ellenzékiségmérődön. Szép inszinuáció ez a krumplilevessel, Robi, hadd irigykedjen a nép a mérhetetlen gazdagságomra, de közlöm, hogy bármikor látatlanban cserélek veled pénztárcát, fizetést, óradíjat. Mondanám, hogy saját lakást és balatoni nyaralót is, de kettőnk közül ezekkel is csak te rendelkezel ebben a fene nagy elnyomásban. Igen, írjuk csak le, te az átlagos magyarhoz és hozzám képest is kibaszott gazdag lettél ám ebben az iszonyú diktatúrában.

Mi az ajánlatod, Robi? Fogadjam el, hogy nekem nem szabad a kormánypárti sajtónak sem nyilatkoznom, de te megteheted; és egyúttal fogadjam el, hogy nem fogok az ellenzéki sajtóban sem szót kapni, mert az is csak neked jár? Menjek vissza Tompára kapálni, amíg ti a budai hegyekben megvitatjátok a haza ügyét az ezüskanállal a szájában született kis szöszi barátoddal?

Nem, egyszerűen nincs olyan opció, hogy mindig épp az legyen a szabály, ami neked jó. Egyetlen nyilvános sérelemként sokáig azt cipelted, hogy az ÖT-ben, tehát nem máshol, hanem a jelenlétedben, élő vitában kinevettem azt az állításodat, hogy Magyarországon valamiféle transzlobbi ellen kellene küzdenünk. Ezt egyébként tartom most is, nevetséges ilyet állítani. Ezt akkor te mondtad, meg a Fidesz mondta, utóbbi törvényt is módosított emiatt, mégsem kérdezte senki, hogy a Tóni fizeti-e a transzfób gyűlölködésedet. De időközben arra jutottál, hogy mivel Orbán a miniszterelnök (akkor is az volt), ezért most mégsem számít a woke, nem kell a „transzlobbi” ellen küzdeni (helyes döntés részedről), most Orbán az egyetlen ellenfél. De hogy gondolod, hogy mindig az általad vallott álláspont az egyedül jó, és ahol tegnap voltál, arra ne is emlékezzünk?

Rátérve akkor a tartalmi részekre, itt is két dolgot mondanék. Egyfelől, és sajnálom, hogy ez sértő lesz, ennyi ellenem vitt támadás után ez bele kell férjen, szóval egészen szomorú látni a közéleti leépülésedet. A legprimitívebb turbóellenzéki kommentelő szintjén dolgozod fel a politika valóságát. Van a Megafon, meg van a Puzsifon. Ennek vannak ténybeli következményei is, mint amikor hallatlan magabiztossággal mondasz be teljes valótlanságokat a műsorodban, és ilyen fals alapon osztod be az embereket is magad körül. Ezért szaladtál el gyáván az ÖT-ből, és gyalázod azóta is.

Amit ma csinálsz a politikában, az egyszerű propaganda, mindig az aktuális ellenzéki kedvencnek kampányolva. Ez viszont, engedd meg, hadd ne legyen már az én feladatom is! Ne oszd már ki nekem, hogy melósként rakosgassam most épp a Tisza-talpfákat alátok, hogy dicsőségesen bepöföghessetek a legújabb Pétereddel a Karmelitába. Tudod, ahol ma szerinte én az utasításokat kapom. Róbert Lovag ilyenkor valahogy nem lengeti az igazság pallosát. Róbert Lovag ilyenkor Róbert Brókerré válik, mérlegel, spekulál, próbáljuk meg rontani a Ceglédi hitelét, terjesszük a hazugságot (hisz ez úgyse lesz fektcsekkelve), és akkor eljön a kormányváltás.

Azzal zárom, amivel kezdtem: méltatlan és fölösleges ez az üzengetés. Eddig mindig félreálltam, letöröltem. Azt gondoltam, hogy előbb-utóbb megérted, amit én képviselek, hogy tudniillik elférnénk egymás mellett. Nem ugyanaz a pályánk, nem ugyanaz a közönségünk, nem lenne dolgunk egymással. De mivel esetedben rögzülni látszik ez az önző, gyerekes és korlátolt viselkedés, a szabályok állandó magadra igazítása, egy Puzseocentrikus világkép, ideje volt leszögeznem, hogy nem, nem körülötted forgunk. Sokáig kerestem számodra a mentségeket, de ezt is pont olyan féloldalasan kezeled, mint bármit: másnak nem lehet családi tragédiája, nem lehetnek elhúzódó és traumatizáló személyes gondjai, nem lehet súlyos betegsége. Mi állandóan álljunk készen a Puzsér Tábornok által kijelölt Sorsdöntő Csatára. Akkor is, ha tegnap még pont az ellenkező irányba támadtunk, mindenki harcoljon neked és érted – és mindig toleráljuk, ha te épp könnyes szemmel vallanál a lelkedről, ha most épp kivonnád magad a csatákból pár egzotikus luxushónapra. Ha épp nem_vagy_jól. Arra mindig figyeljünk, ellenben téged miért is érdekeljen, hogy épp kinek és milyen életszakaszába szarsz épp bele.

Jó lett volna mindezt sokkal korábban és személyesen megbeszélni, és bár tudom, hogy innentől a rajongóid narratívája az, hogy én bántottalak téged, de te tudod, hogy eddig csakis benned fortyogott-erjedt ez a marhaság. Elképzelni sem tudom a tudatállapotot, amellyel láthatóan KÖVETED, AMIT CSINÁLOK, lementegeted a képeimet, az eseményeimet, majd kiposztolod a csőcseléknek előrágva. Ahelyett, hogy ignorálnál, vagy próbáltál volna velem beszélni, inkább építettél magadban egy torz képet rólam, ámde nélkülem, és ezt a szándékosan elrajzolt rémséget dobod a követőid közé, hogy tépjék szét, hörr, nem jó ellenzéki, adjatok neki.

Természetesen ez rossz nekem, valóban bánt. Ha ennek elismerése pillanatnyi örömöt okoz neked, ezt is megadom; de pont a „bulvár-képzésed” okán tudnod kéne, hogy az ilyen csatáidnak soha nem az a vége, hogy Tóth Gabi befejezi az éneklést, vagy Sebestyén Balázs nem vezet műsort. Egyetlen porcikám sem kívánta ezt a végtelenül hülye Puzsér-Ceglédi vitát, nem ez a dolgom, de tudd, hogy ezzel tudod összetörni fölöttem az üvegplafont. Szar lesz nekem, jönnek a megszállott rajongóid, és kajánkodnak az ellenzéki sajtóban itt és ott, de Robi: ha az volt a célod, hogy kevésbé látszódjak, ha minden ilyen posztod-nyilatkozatod a szerepeltetésem ellen született, úgy mit gondolsz, egy ilyen csata milyen hatással lesz az elérésemre, a láthatóságomra? Már most kijöttem a karanténból csomó helyen, olyanoknál, akiket hozzám rugdostatok; folytasd csak, ha ezt szeretnéd.

Ennek a csatának pedig még egy következménye lehet. Az, hogy ide már nem jöhetsz vissza. Ha azt üvöltöd most, hogy mindenki álljon a kis kedvenced mögé, és hogy gazember, aki középen marad, akkor a következő, szükségszerű összeomlás után nem adhatod elő, hogy te ott se voltál, hogy pont te álltál itt középen. Tele leszünk ugyanis arról szóló puzsáriákkal, hogy a szemét Ceglédi ott áll, míg te a szélen tolod a Tisza szekerét. Ide már nem jöhetsz vissza, Robi, figyelj, ha megképezteted velem és nélküled a centrumot.

A telefonszámomat pedig nyugodtan töröld ki, személyes dolgunk nekünk már nem lesz egymással soha a büdös életben. Én egy szót nem fogok veled beszélni, hisz úgyis kommentelni akartál csak. Hajrá, pötyögjed. Innentől én nem ismerlek.