Miért gyűlölködik a proli, avagy a szocialista nosztalgia magyarázata!

A történet.

1988-ban az egyik budapesti állami gyárban dolgoztam, ahol 22 fő villanyszerelő kollégám volt. Nagyon kényelmes életet éltünk, három üzem karbantartása, villamos javítása tartozott a feladataink közé.
Naponta előfordult egy-két olvadó biztosíték csere, néhány hőkioldó visszakapcsolás, esetleg hetente-kéthetente egy villanymotor csere.
Gyakorlatilag egész nap nem csináltunk semmit.
Mindenki lődőrgött a gyár területén, kávézgatott valamelyik társbrigádnál vagy udavarolt valamelyik kolleginának, valamelyik irodában. A főnökünk ha keresett valakit, akkor az volt a válasz, hogy "kint vannak területen".
Természetesen ezért a "munkáért" mindenki, mindig megkapta a fizetését és boldogan ment haza.

A rendszer működött is egészen 1997-ig, amikor is a Horn kormány privatizálta a céget!
A privatizáció vége már az első Orbán kormány idejére, 1998 májusára esett.
Az új olasz tulajdonos az átadás-átvétel lebonyolítása után radikális "hatékonyságnövelésbe kezdett, ezért a fizikai és az adminisztrációs részlegekről is, gyakorlatilag azonnal elküldte az állomány 60-70%-át.

Ez az éles váltás gyakorlatilag mindenkit lesokkolt.
Az elküldött 16 kolléga azóta is szidja az Orbán kormányt, őket okolva mindenért, a maradék hat kolléga pedig azért mert, gyakorlatilag napok alatt kellett átállniuk a kapitalista hatékonyságra, ahol valóban dolgozni kell a fizetésért.

Ez a szemlélet sajnos még harminc év távlatából is napi szinten velünk van.
Adjon a kormány, adjon az önkormányzat, csak ne kelljen semmit tenni érte, ha viszont valamelyik honfitársunk a saját szorgalmának, munkájának köszönhetően jobb körülmények között él, akkor az biztosan NER lovag, vagy egyszerűen csak lopta a pénzét.