„Még nem érkeztek meg a Don-kanyarból” – emlékeztek Hofi Géza egyik legaljasabb viccére? Vajon „Hofi atyának” ez is tetszett, tetszik?

–

Volt néhány hírhedt „poénja” a sokak által ma is körülrajongott kádári udvari bolondnak, Hofi Gézának. Az egyik legízléstelenebb az volt, amelyben a magyar katonák halálán élcelődött. „Szép volt, sokan voltak, sokan. Sokkal többen lettek volna, csak még nem érkeztek meg a Don-kanyarból” – mondta Horthy Miklós újratemetéséről a kilencvenes évek elején.

A fertelmes vicc után a legegyszerűbb az lett volna, ha Hofi egyszerűen bocsánatot kér. Nem tette meg. Ez rendszerszerű: ez a jellemzően nagyképű, vörös, bolsevik, később balos, liberális társaság soha, semmiért sem kért bocsánatot. De mindig ott voltak azok a békepapok, akik helyettünk (!), illetve Isten, Jézus nevében mindent megbocsátottak nekik. Már előre, „nagylelkűen”, ezzel a „gesztussal” azonnal lezárva a múltat, saját múltjukkal együtt. Logikus lépés, ha nem is volt mind besúgó, tulajdonképpen Kádárék ügynökei voltak az egyházon belül. Hatalmukat, befolyásukat később is megőrizve.

Még régebben írtam erről a mocskolódásról, illetve arról, hogy hogyan mentegette hősét Bartus László a posztkommunista 168 órában. Írásom végén elképzeltem, hogy egy doni túlélő, egy ősz, de még mindig daliás tiszt odaáll a kövér, trottyos Hofi elé, és megkérdezi: „Uram, halott bajtársaim helyett kérdezem, megismételné a viccét?”

Úgy megnéztem volna Hofi arcát. Azt nem írtam le, hogy akár az a nagyapám is feltehette volna a fenti kérdést, az a férfi, akit a „nagy Hofi” szellemi gyermeke, „Hofi atya” volt szíves bemocskolni a minap megjelent cikkében.

Mező nagyapám, a Nagyváradi Hadapródiskola tüzére, aki éppenséggel túlélte a második világháborút. A bátyja nem. Másik nagyapám testvére is odalett, ő aknára lépett, az egyik pillanatban még élt, a következőben már nem. Ha akartak volna, ha nem, nem mehettek volna el az újratemetésre.

„Szép volt, sokan voltak, sokan. Sokkal többen lettek volna, csak még nem érkeztek meg a Don-kanyarból” – élcelődött Kádár és Aczél kedvenc bohóca, aki a proli-hazugságok mögött valójában az elit életét élte, Kádár Jánosékkal vadászott, Mercedesszel járt, az ex-ÁVH-s mesterével, Komlós Jánossal kifundált szelepvicceit először a „főnökéknek” mutatta meg.

Nos, ez a vicce biztosan tetszett volna nekik. A képen a háttérben rötyögő „First-proli”, Tamáska Mária vigyora akár erről is szólhatna.

A kérdés az, hogy vajon „Hofi atyának” tetszik-e? Tetszik ez a vicc, „Hofi atya”?