Elhunyt Holland Mihály, azaz Michel van Langeveld, aki a magyar néptánc miatt hátra hagyta hazáját, és Székre költözött. A folkMAGazin posztjával búcsúzom tőle. Járjon székit odafent is!

„1984-ben egy amszterdami antikváriumban megakadt a szemem egy érdekes fotókönyvön. Korniss Péter:»Elindultam világ útján« című, fekete-fehér fotókkal teli kötete volt ez a magyarországi és erdélyi falusi életről, kultúráról és néphagyományokról. Ahogy belelapoztam, megláttam azokat a széki képeket, amelyeken falusiak táncolnak egy kis szobában, élő zenére. Azonnal megvettem a könyvet, és a fotók olyan nagy hatást gyakoroltak rám, hogy két héttel később visszamentem Amszterdamba és megvettem a maradék tizennégy példányt is. [...] Hollandiában, Utrechtben 1985 decemberében tartották az első magyar táncházat. Jómagam 1980 óta vagyok fanatikus néptáncos. Tilburgban minden héten jártam táncot tanulni, néptáncot Európából és azon túlról. Egy új világ nyílt meg előttem. [...] 1986-ban hallottam először az utrechti magyar táncházról, ahová azután minden hónapban elutaztam. Délután háromórás táncoktatás, este táncház élő zenével. Ide időnként magyarországi és erdélyi zenekarokat is meghívtak. Crispijn Oomes alias »De Speelman«-nek köszönhető, hogy magyar zenekarok is eljöttek Hollandiába, hogy az ott működő táncházakban zenéljenek. Crispijn turnékat szervezett, szállást intézett nekik. Így történt, hogy sok zenekarral ismerkedtem meg, akiknek szállást és ellátást ajánlottam fel a saját otthonomban. A Tékával kezdődött, majd hamarosan más zenekarok, zenészek és énekesek is jöttek, mint például Fodor »Neti« Sándor, Árus Feri, Berecz András, a Magyarpalatkai Banda, zenészek Erdőszombattelkéről, vagy a Nadara Gypsyband. Még Zerkula János is fellépett a táncházban! [...] Amikor 1990-ben megnyílt a román határ, készen álltam, hogy végre a saját szememmel lássam Szék faluját. Különösen a »széki tisztaszoba« megtekintésére hívták fel a figyelmemet. Magyarországon keresztül, egy meglehetősen hosszú út után értem Székre, és már háromszáz méter után megálltam megnézni egy ilyen hagyományos helyiséget. A hosszú út alatt megszomjaztam, így kértem egy kis vizet. Kis poharakban kínálták, és természetesen pálinka volt, nem víz. Egy pálinka, két pálinka, egy bableves, majd még egy pálinka. Soha korábban nem kínáltak ilyen erős »limonádéval«, így hamar részeg lettem. Aztán két fiú elvitt egy másik házba aludni. Másnap reggel egy széki szobában ébredtem, és persze nem tudtam, hogyan kerültem oda. Kinyitottam az ablakot, és meglepődtem azon, amit láttam. Mindenfelé lovas kocsik, ökrös szekerek és mindenki népviseletben járkált. Olyan érzés volt, mintha egy mesébe csöppentem volna. 2004-ben vettem egy fantasztikus régi kék házat Széken, hogy ott tudjak maradni a nyári szünetben. Néhány nappal azután, hogy elmentünk a közjegyzőhöz, hogy hivatalosan aláírjuk az adásvételt, odajött hozzám egy idős hölgy és gratulált az új vásárlásomhoz. Elmesélte, hogy megvettem Csipkeszeg régi táncházát. Nehéz leírni, mennyire boldog voltam, amikor ezt megtudtam. Új fejezet kezdődött az életemben. [...] 2011-ben végleg Székre költöztem. Ebben az évben a régi forrószegi táncházat megvette egy házaspár. A régi épületet le akarták bontani, mert a helyére egy újat szántak. Gyorsan felmértem a helyzetet, hogy meg kell menteni valahogy ezt a táncházat a bontástól. Megpróbáltam megvenni a házat, de nem sikerült. Aztán jött az ötlet, hogy vásároljam fel a ház faanyagát, beleértve az eredeti tetőt, gerendákat, ablakokat és ajtókat is. Jelképes, 1000 lejért vihettem el az anyagokat és felépítettem a forrószegi táncházat Csipkeszegen. [...] A forrószegi táncház új funkciót is kapott. 2012 augusztusa óta ez az épület ad otthont Korniss Péter híres, táncházfotókat tartalmazó gyűjteményének. Az újjáépített táncházat Novák Ferenc »Tata« nyitotta meg ünnepélyesen. [...] Azonban nem csak a forrószegi táncház ragadta meg a figyelmemet... Az elmúlt húsz év során az épületben élelmiszerbolt is működött, ahol friss kenyeret lehetett venni. Minden nap betértem vásárolni valamit, s lassan, de biztosan felfigyeltem arra a gyönyörű szép hölgyre is, aki itt állt a pult mögött. Erzsike volt a neve. 2012. május 20-án összeházasodtunk, amit nagy mulatsággal ünnepeltünk. [...] Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki eljuttatott a táncház világába. Ki gondolta volna, hogy ezek a fantasztikus táncházlátogatások végül olyannyira befolyásolják a sorsomat, hogy ez tölti be az életemet?” Michel van Langeveld, alias „HollandMihály”: Ha feltámad a szél, a csizmák máris táncolnak (folkMAGazin 2023/2)
Fotó: Michel van Langeveld és Erzsike, Szék, 2017.