MIGRÁCIÓ AZ EU-BAN, MOST MÁSKÉPPEN: EURÓPAI POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉSKÉNT. ÖRÜLÖK, HOGY AZ ECR NEVÉBEN SZÓLHATTAM ISMÉT! AZ ECR A NORMALITÁS PÁRTJA.
Ugye, emlékszünk a Minority SafePack kezdeményezésre, amely az európai őshonos nemzeti kisebbségek érdekében indított úgynevezett Európai Polgári Kezdeményezés volt, az EU-s jogi lehetőségek felhasználásával? Mondhatjuk úgy is, hogy bármennyire is sikeres volt, hiszen a szükséges 7-hez képest 11 országot mozgatott meg, és a szükséges 1 millió aláírásnál lényegesen többet sikerült összegyűjteni annak érdekében, hogy az EU foglalkozzon szabályozási szinten a nemzeti kisebbségek jogaival, azonban csúfosan zárult a kezdeményezés: a Bizottság nevében Jourová alelnök deklarálta, hogy nincs itt semmi teendő, minden rendben van a jogok körül.
Most Rennes városa indított egy Európai Polgári Kezdeményezést, amit Rennes közgyűlésének szocialista alelnöke mutatott be a CIVEX szakbizottság ülésén, és címe: „Ensuring a dignified reception of migrants in Europe", azaz „A migránsok méltóságteljes fogadásának biztosítása Európában”. A szórólapjuk szerint az EU tagállamokban szabványokat tennének kötelezővé az élelem, az egészség, a lakhatás, oktatás és munkahely biztosítása terén, amely a menedékkérőknek méltósággal teli életkörülményeket biztosítana, minden államban, egymással összehasonlíthatóan. Másik kezdeményezésük pedig a Dublini Szabályozás átdolgozása, amely új mechanizmust alkotna a menekültek szétosztására az EU-n belül, amely az ő szabad akaratukon és a tagállamok tényleges szolidaritásán alapulna.
A napirendi pont vitájában semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy a szórólapon „alapvető jogoknak”, azaz „fundamental rights”-nak deklarált, fentebb felsorolt követeléseket milyen fontos biztosítani, és hogy ezért mindannyian vállvetve kell küzdenünk. Az én hozzászólásom – szokásosan – eltért ettől: kihangsúlyoztam, hogy a tagállamokon és a régiós szinten is hatalmas erőfeszítések vannak a kialakult helyzet kezelésére. A szociális rendszerek az EU-ban egyre jobban meg vannak terhelve, és a migránsok felé helytelenül irányuló bátorító üzenetek következtében a helyzet csak romlik, és ez mindeddig úgy marad, sőt romlik, amíg nem lesz megalkotva átgondolt politika a kezelésére. Kihangsúlyoztam, hogy örömmel üdvözölnénk diplomáciai erőfeszítéseket és kiterjedt nemzetközi egyezményeket a migránsok visszairányítására, valamint a külső határvédelmet komolyan kellene venni. Ugyanígy az embercsempészet elleni küzdelmet is, ami egyébként elkerülhetetlenül emberi tragédiákhoz, halálesetekhez is vezet.
Végül pedig szokásosan magyar példát említettem: „Finally, I always mention the best practice “Hungary Helps”, which is a program bringing the help to the suffering areas, reestablishing the living circumstances, rebuilding houses, schools, infrastructure, hospitals, thus helping the people to remain at home, in their countries. The motto is: “BRING THE HELP TO THE AREAS WHERE THE TROUBLE REALLY IS, INSTEAD OF INVITING THE TROUBLE HERE!”, azaz: „Végül pedig, mindig megemlítem a Hungary Helps jó gyakorlatát. Ez a program a szenvedő térségekbe viszi a segítséget, az életfeltételek újra biztosításával, lakóházak és iskolák, infrastruktúra és kórházak újjáépítésével, ezáltal segítve az embereket, hogy otthon, saját országukban maradjanak. A mottó: VIGYÜK A SEGÍTSÉGET ODA, AHOL A BAJ VALÓJÁBAN VAN, AHELYETT, HOGY A BAJT HOZNÁNK IDE!”
A fő vonalból nagyon kilógó hozzászólásomra a levezető elnök zavarában valahogy úgy reagált, hogy az EU-nak szüksége van a migrációra, szüksége van a munkaerőre. Viszontválasz ilyenkor már nincs – máskor azt szoktam elmondani, hogy bármelyik ország toborozhat munkaerőt bárhol, az egy hatékony módszer volna… De itt a józan ész egyre kevésbé működik.