Kisvárosi, falusi posta telefonközpont a 70-es években. Megcsörgetted a telefonodat, a telefonos kisasszony bejelentkezett, megkérdezte, kivel akarsz beszélni, és ha helyben, a faluban mondtál egy számot, akkor összekötötte két zsinórral, odacsörgetett, és ha az illető fölvette, akkor már beszélhettetek is. Ha másik településről volt szó, ez egy kicsit bonyolultabb volt. Ja igen: kellett (volna) hozzá telefon is, de ahhoz hosszú évek várakozása után lehetett hozzájutni... Így egy ilyen 100 telefont kezelő telefonközpont bőven elég volt egy többezres faluban: volt telefonja az orvosoknak, iskolának, boltoknak, de magánembernek nemigen... Nálunk otthon a faluban kb. 25-30 telefon volt akkoriban, a tábla nagyobb része fölösleges volt. :)
A fönti 10x10-es táblán a megfelelő szám leesett, ha valaki hívta a telefonközpontot, és az alul lévő zsinór-párral kötötte össze a postáskisasszony a beszélgetni akarókat. Ha más faluban, városban akartunk valaki mással beszélni, az alsó két sor tábla szolgált az "interurbán" hívások összekötésére, sokszor hosszú, négy-öt telefonközpont bekapcsolódásával.