HAT ÉVVEL EZELŐTT DŐLT EL, HOGY ELHOZHATOK EGY DELEGÁCIÓT IDE A MIGRÁCIÓS FRONTVONALRA. A döntés akkor sokak szemét szúrta, és a 2017-es látogatásig több körben igyekeztek eltöröltetni a rendezvényt egyesek. Emlékszem, akkor a bizottságnak egy német szocialista elnöke volt, és minden ülésen elmondta, hogy egy nem demokratikus országba, ahol a szegény migránsokat bántják, elvileg is tilos kellene legyen a látogatás. A többséget azért mindig meg tudtam győzni, úgyhogy a szócsaták után mindig megmaradt az ütemterv. Azóta már a nyugati országokban is sokan látják, hogy mi az illegális migráció lényege, és hogy ezt ők is megszenvedik, de valahogyan mégis mindig vannak elszánt támogatói is. Nemrégiben éppen egy német szocialista polgármesterrel csatáztam a schengeni határokról, aki szerint a kerítéseket le kell bontani. Dagonyázás megy Brüsszelben, a normalitás képviselői kevesen vannak a tanácsteremben, és sovány vigasz, hogy a folyosókon, a kávészünetekben, négyszemközt sokan elmondják, hogy igazunk van, hajrá, harcoljuk. Igen, de ha hátranéz az ember, többnyire nem látja a tömeget maga mögött az üléstermekben, szavazásokkor.