ITT-OTT REPEDEZIK A BUBORÉK BRÜSSZELBEN, legalábbis a Régiók Bizottsága szintjén.
Szerda délután a Civex szakbizottság ülésén kétszer is szóltam.
Napirenden voltak az EU-bővítés éves értékelő jelentései, két csokorban: külön a Nyugat-Balkán országai és Törökország, és külön Ukrajna, Moldávia és Grúzia. Meglepetésre mindkét tervezethez jött egy módosító arról, hogy el kell törölni az egyhangú szavazás elvét; ez természetesen azon kívül, hogy botrányos, túl is mutat az előző év tényeinek értékelésén. A konzervatív frakció képviseletében bejelentettem, hogy amennyiben ez a kiegészítés belekerül, akkor elvi okokból nem szavazzuk meg a tervezeteket. Meg persze ment a háttér-lobbi is, gyűjtöttük a támogatókat, akik a folyosón mindig elég sokan vannak, de a szavazáskor nem mindenki elég merész.
Kellemes meglepetésre az elsőként tárgyalt Ukrajna-Moldávia-Grúzia tervezetnél kis többséggel ugyan, de leszavaztuk ezt a botrányos kiegészítést! Sőt, éppen annál, amelyik Ukrajnáról is szólt! Ez mutatja, hogy a veszélyérzet egyre jobban kezd működni másoknál is, és a „rossz szellemeknek” nem sikerült ezt a követelést, mint hivatkozási alapot elismertetni!
A másodikként tárgyalt országcsoport tervezeténél a szavazáskor már kevesen voltunk, mert késő estére tették, és többen már mentek az utolsó repülőjárathoz. Itt kis többséggel ugyan, de a többségi támogatást megkapta ez a pont. Úgyhogy elég szépen mutatja a két ellentétes eredményű szavazás, hogy nagy a zűrzavar, nem igazán lehet a Régiók Bizottsága egységes álláspontjára hivatkozni.
A másik hozzászólásom a Nyugat-Balkánra, azon belül a Szerbiára vonatkozó résznél volt, úgy is, mint az EU csatlakozást segítő, Régiók Bizottsága és Szerbia közötti vegyes bizottság társelnöke. Szóvá tettem, hogy hogy a vegyes bizottság tapasztalatait figyelmen kívül hagyják. Sok módosító indítványt adtam be, amelyekkel a kifejezetten egyoldalúan ledorongoló megállapításokat igyekeztem tompítani, és a negatívumok mellé a pozitívumokat is felsorakoztatni. Sajnos a szavazásoknál ezekből alig ment át valami, mert a pártfrakciók ajánlásait követték a szavazó kollégák. Mindenesetre javasoltam, hogy legyen intézményes rendszere annak, hogy a későbbiekben az ilyen vegyesbizottságok társelnökeivel tartsanak konzultációt az éves anyagok elkészítésénél. (Bár tudjuk, hogy a nagypolitika szerint kell ledorongolni Szerbiát és felmagasztalni Ukrajnát.)
Nagy küzdelmek, apró sikerek – de azért az, hogy legalább az egyik anyagból sikerült kiszavazni az egyhangúság eltörlését követelő javaslatot, azt mutatja, hogy repedezik a buborék.
Mindenütt helyt kell állnunk, ahol jönne a gőzhenger. Bátorságot kell adni a többieknek is.