Fordulópont történt az elmúlt napokban.
Olyan fordulópont, amelynek hatását később fogjuk érzékelni.
Érdekessége, hogy két előadóhoz kötődik.
Az egyik Azahriah, a másik a Csík.
Kezdjük a Csík zenekar számával, a Most múlik pontosan-nal. Ez a dal akkor vált népszerűvé, amikor a Quimby számát feldolgozták. Addig egy értelmiségi, spleenes, drogvágyó rétegdal volt, onnantól, hogy a népzenei átirat megjelent, gyakorlatilag ikonikus életérzés-dallá vált, tehetségkutatók, esküvők, karaokék, tátika-versenyek alapműveként, mindenkiévé. Lehet fanyalogni - az egyébként lenézett - bölcsészattitűddel, de népies műdal lett, úgy, mint valaha a magyarnóta. A Most múlik pontosan közkincs. Nem vonom kétségbe, hogy a Pride felvonulói közül sokaknak tetszett a drag-queenes előadás, de a "sokak" valójában elenyésző szám a többiek relációjában, akiknek nem tetszett, sem ott, sem az országban.
A kokárdás performansz nem polgárpukkasztó volt, hanem a nagy többség számára mélyen sértő. Betalált.
Betalált abba a lelkiségbe, amely undorodik ettől a világtól, amely a piros-fehér-zöldet nem nevetség tárgyaként, hanem önazonossága, nemzeti identitása jelképeként éli meg. A belpesti Körúton kívüli kormánypárti és kormányváltó attitűdüeknél is.
Ez az előadás azt mutatta meg, nincs érték, minden ami a "miénk", elvehető, kicsúfolható. A Most múlik pontosan nem "Nélküled" vagy Geszti-féle "Magyarország", nem megosztó. Az pedig, hogy mind a Csík, mind a Quimby - igen enyhe - tiltakozása, miszerint ők nem járultak hozzá a dal előadásához, milyen alpári támadásokat szült, milyen agresszív gyalázkodások elszenvedőivé tette az eredeti előadókat, felért egy ébredéssel a többségi társadalom számára: ez a jövő várhat rájuk.
Még tartott ennek döbbenete, amikor a dédelgetett mindenki-gyereke, Azahriah - aki úgy vált ismertté, hogy egy toitoi vécé mögött farkára kapta egyik rajongóját, akinek a nevét sem tudta -, páros lábbal szállt bele a Fidesz-szavazókba. Azokba, akik az ország minden pontjáról utaztak Budapestre, a koncertjeire. Fel-utaztak, azaz vidékiek. Mert Azahriah zenéje az övék. Finnyás belpesti értelmiségi e fiúcska zenéjét balkán-sramlinak, girosz-lakodalmasnak tartja és ez még az egyik legjóindulatúbb minősítés.
Tehát a rajongótábor nagyrésze azzal szembesült, hogy idolja őt "értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglény"-nek tartja. Az az előadó, akinek elnézték műveletlenségét, 8 általánosát, az nézi le őket, alázva porig.
Természetesen sokan élvezték ezt a vagabund beszólást, de a "sokan" ebben az esetben is jóval kevesebb, mint a "többség". Nem fog felmentést kapni, mert a szembeköpést a magyar néplélek nem tűri. Azahriah - vagy inkább a menedzsere - is bepánikolt, gyorsan enyhíteni próbált egy bocsánatkéréssel, de ezzel, utólag, kompenzálni már nem lehet, újabb szemek nyíltak ki, kikelt a Pressman-tojásból a fióka és kész. Meg fogják büntetni, nemcsak saját magáért, hanem Majkáért és Caramelért is, mert újfent meglátták: ez jövő várhat rájuk.
A főváros liberális hagyományaival ellentétben, a vidék Magyarországa konzervatív és nagy többségében kormánypárti. Megingathatott egyeseket a közvetlen környezetükben látott fideszes kiskirályok önelégültsége, a kormánypárthoz köthető újgazdagok kivagyi magamutogatása, de a többség egyrészt évezredes túlélő mentalitású, másrészt biztonsági: háború, migráció, Csok és egyéb szempontok alapján gondolkodik.
Magasról tesz a számára dekódolhatatlan "emberi jogokra" és taszítja a woke-kultúra. Most szembenéz azzal, így látják őt "azok fentről" a fővárosból.
Nem véletlen, hogy a hihetetlen szeizmográf-érzékkel bíró Tisza-vezér is - tengeri nyaralásáról - csitító összmagyar-love üzeneteket küld. Nagy kérdés, hogy ez az utánlövött szeretethimnusz hatással lesz-e a mindenhova bohócfejeket áradó táborára, mert az elszabadult indulatok drogja nehezen enyhíthető.
Túltolják, ahogy a drag-queen és Azahriah is tette.

(köszönöm a megosztásokat, de kérem, egyben történjen)