Bulgária: négy választás mindössze két, kovidtól, háborútól, energiaválságtól terhelt év alatt

Úgy tűnik, visszatérhet a bolgár politika jobboldali fenegyereke, Bojko Boriszov, aki az exit-pollok szerint a szavazatok 25 százalékát szerezte meg az újabb választásokon, azonban stabil kormányt alakítania nem lesz egyszerű a bolgár politika rendkívüli széttagoltsága miatt.

Bulgária különös helyszíne Európának. A balkáni állam a felemás rendszerváltást követően elvesztette népességének meghatározó részét, később az EU-csatlakozás miatt újabb százezrek hagyták el a szegény országot.

Bulgária évtizedeken át pont úgy festett, mint Magyarország a ‘90-es években: posztkommunista maffiózók, oligarchák és kétes, a bűnözéssel összeforrt titkosszolgálati urak voltak az ország hatalmasai. Változást és stabil gazdasági növekedést Boriszov kormányai hoztak először a bolgároknak, de a “fenegyereket” hamar utolérte a korrupció - talán nem is annyira megalapozatlan - vádja. Emlékezetes fotó volt, amin Boriszov eurókötegek és egy fegyver édes hármasában alussza álmát.

A korrupciós vádak, és a Boriszov elleni információs háború új, korábban nem létező pártokat és mozgalmakat emelt fel, többek között a gyanúsan nyugati szervezettségű, a Harvardon végzett Petkov pártját, aki a legutóbbi választások után miniszterelnök is lett, egészen 10 hónapra.

Petkov országlása a hagyományosan és mélyen orosz-elkötelezettségű Bulgária konfrontációját hozta az oroszokkal, emlékezetes, hogy Szófiából a teljes orosz nagykövetséget kiebrudalták a nyáron. Épp a választások előtt pedig átadtak egy új gázvezetéket, mely Görögország felől azeri gázzal láthatja el az országot. Az Európai Bizottság több mint 100 milliárd forintnyi euróval támogatta az építkezést, és a választások előtt egyetlen nappal személyesen Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke adta át az új csővezetéket.

Miért fontos a bolgár választás újabb fordulója?

Mert egy demográfiailag nagyon nehéz helyzetben lévő, roppant szegény országot két év alatt rángattak el egyik nagyhatalmi érdekszférából a másikba, és e rángatásnak és ping-pongnak nem látszik a vége.

Ahol két év alatt négy választást rendeznek, ott sem az állam, sem a hatalmi rendszer nem stabil, ott igazán nem a nép dönt (erre bizonyíték a folyamatosan csökkenő választási részvétel, és az, hogy a rendszerváltáskor 2 millió szavazat volt szükséges a győztesnek, jelenleg már elég 700 ezer), az az ország a nagyhatalmak játékszere; az az ország nem szuverén résztvevője a saját belpolitikai folyamatainak sem, és az európai politikának sem, hanem ide-oda cibált befolyási övezet, mely egyszer hol az oroszokhoz, hol a nyugathoz “tartozik”.

Hogy a népnek stabilitásra, ebből fakadó prosperitásra lenne szüksége saját országának ilyen, vagy olyan oldali kiárusítása helyett, az a nagyok és erősek számára lényegtelen. A lényeg a zavarosban megszerezhető profit és pénz, ami egyszer keletre, másszor nyugatra vándorol, attól függően, mely nagyhatalom manipulálja a soron következő választást.

️ A bolgár választási sorozat jól példázza, a szuverenitásnak és az önrendelkezésnek kitüntetett szerepe van a XXI. században is: mert a haza nem lehet eladó!