Korábban Magyarországon élcelődtek, mára a teljes kontinensen minta lett a magyar rezsicsökkentés

Orbán Viktor – akkor még az ellenzék vezetőjeként – 2005-ben tett először javaslatot a rezsiterhek csökkentése érdekében. A magyar kormányfő az Országgyűlésben 2005 novemberében úgy fogalmazott, az energiaszolgáltatók luxusprofitját le kell törni. Ezt az akkori balliberális kormány, élén Gyurcsány Ferenccel, azonnal visszautasította, irreálisnak nevezve a felvetést.

A magyar baloldal 2010-ig tartó kormányzásának későbbi időszakában további rezsiemelésekről döntött: csak 2007-ben mintegy 40 százalékos gázáremelést jelentett be az MSZP-SZDSZ koalíció. Ebből fakadóan a 2010-es évek elejére a rezsiköltség központi téma lett Magyarországon, mert vásárlóerő-értéken mérve ekkorra hazánkban volt a legmagasabb az áram és a földgáz fogyasztói ára az Európai Unióban. A magyarok terheinek csökkentése érdekében viszont a Fidesz-KDNP bevezette a rezsicsökkentést, amely 2013. januárjától 11,1 százalékkal csökkentette a fogyasztók számára a távhő, a villamos energia és a földgáz árát.

A baloldal azonnal hevesen támadta az intézkedést, és továbbra is a szolgáltatók extraprofitjáért harcolt: Gyurcsány Ferenc egy interjúban egyenesen hülyeségnek nevezte azt, míg a szocialista Gúr Nándor úgy vélekedett, hogy semmit nem ér a rezsicsökkentés. A magyarországi baloldal mellett Brüsszel is élesen ellenezte az árszabályozást, és neoliberális szellemben Európa-szerte a szabadpiaci ár mellett szállt síkra. Ez részben sikeres volt, ugyanis a magyar rezsicsökkentés bevezetésekor 28 uniós ország közül 17 szabályozta központilag a lakossági energiaárakat, ám uniós nyomásra végül hat ország feladta korábbi gyakorlatát. Magyarország azonban a nyomásgyakorlás ellenére megőrizte szuverenitását az energia-árképzés terén, ezért az energiahordozók exponenciális árnövekedésének idején is képes volt olcsó energiát biztosítani a magyar családoknak. Ezzel szemben azok, akik vagy a kezdettől fogva neoliberális elveket követtek, vagy behódoltak a brüsszeli nyomásnak, képtelenek voltak megvédeni állampolgáraikat a terhek növekedésétől.

Az elszálló, piaci gáz- és áramárakkal küszködő államok adócsökkentésekkel és egyszeri támogatásokkal igyekezték mérsékelni polgáraik terheit, ám ezek az intézkedések csak átmenetileg segítettek bármit is a fogyasztókon. Az Európai Bizottság kénytelen volt belátni a szabadpiaci politika kudarcát, ezért 2021 októberétől a gáz- és áramárak elszabadulásának tagállami kezelését lehetővé tevő intézkedéscsomagot léptetett életbe, ezzel pedig hallgatólagosan és visszamenőlegesen is elismerte a magyar kormány rezsicsökkentését és sikeres energiapolitikáját.

A magyar példát más államok is követték, többek között a román kormány úgy döntött, hogy ársapkát vezet be, ezzel a háztartások és a kisvállalkozások számára felső határt szab a villamosenergia és a földgáz árának; Alsó-Ausztria szövetségi kormánya 0,11 €/kWh árplafonról állapodott meg a lakossági villamosenergia-árakra vonatkozóan; Franciaországban a kormány szintén ársapkát vezetett be az elektromos áramra és az üzemanyagra, és Csehország is szintén ársapkával szabályozza novembertől a lakossági áram- és gázfogyasztást, ezzel védve a háztartásokat a szárnyaló energiaáraktól.

💪🇭🇺 Magyarország az energiaár-szabályozás, az energiaárak letörése miatt – akárcsak a migrációs válság idején – rengeteg kritikát kapott mind a hazai balliberális ellenzék, mind a nyugati kormányok részéről. Később pedig – miután ismét kiderült, hogy a magyar kormányé az egyetlen járható út – a kontinens úttörője lett. Még a Financial Times sem tudott mást tenni, mint nemrégiben elismerni a tényt: jelenleg a lakossági fogyasztók számára Magyarországon a legolcsóbb a földgáz és a villamosenergia ára.

️ Orbán Viktor és a magyar jobboldal politikája tehát még legelszántabb kritikusai körében is követőkre talált, akkor is, ha kerítés helyett "szárnyaskaput" emlegetnek, hatósági ár helyett pedig "ármechanizmusról" beszélnek. A nyugati országok vezetőinek már csak abban kellene utolérni a magyar miniszterelnököt, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán ne további fegyverszállításokról, vagy még keményebb szankciókról, hanem a békéről beszéljenek és ennek szellemében is cselekedjenek.