️ Az identitáspolitika új löketet ad az antiszemitizmusnak

„Hogy volt képes Németország – mely mindent elkövetett azért, hogy saját náci múltjával szembehelyezkedjen – arra, hogy sokmillió euróval járuljon hozzá egy olyan kiállítás megrendezéséhez, mely nyíltan antiszemita darabokat mutat be?” – teszi fel a kérdést Daniel Ben-Ami a Spiked weboldalán.

A Dokumenta Fifteen elnevezést viselő, modern művészeteket bemutató kiállításnak 1955 óta a németországi Kessel városa ad otthont. Az ötévente megrendezésre kerülő kiállításon idén 1500 művész vett részt a világ minden tájáról. A rendezvényt Frank-Walter Steinmeier német elnök nyitotta meg, sőt eredetileg Olaf Scholz német kancellár is felszólalt volna a rangos eseményen. Mindezek tükrében kifejezetten kínos a kialakult botrány.

A „Népi igazságtétel” címet viselő kiállítási darab ugyanis két felháborítóan antiszemita mozzanatot is tartalmazott. Az egyik egy stilizált zsidó figura, melynek kalapjára SS-jelképet pingált a művész, a másik pedig egy disznófejű izraeli katonát mintázott „Moszad” felirattal.

Azonban nem ez volt az egyetlen problémás „műalkotás”. Egy másik palesztin művész festménye párhuzamot vont az izraeli biztonsági erők Gáza-övezetben való tevékenysége és az egykori náci légierő Guernica elleni terrorbombázása között a spanyol polgárháború idején.

A Dokumenta Fifteen idei kurátorának egyébként a „Ruangrupa” elnevezést viselő radikális indonéz művészkollektívát kérték fel, melynek tagjai maguk is nyíltan ellenségesek Izraellel, és támogatják azt a mozgalmat, mely a zsidó államba irányuló befektetések felfüggesztését, valamint az ország elleni bojkottot és szankciók bevezetését sürgeti.

A „Ruangrupa” tagjai a botrány kitörése után sem mutattak őszinte megbánást. Igaz, a „Népi igazságtételt” eltávolították, de sajtónyilatkozatukban azon sajnálkoztak, hogy a német nép túlontúl érzékeny, és nem érti a művészetet.

A szerző szerint a probléma gyökere az identitáspolitikában keresendő. A német politikai fősodor bár továbbra is kiáll az antiszemitizmus megnyilvánulásaival szemben, azonban a progresszió melletti elköteleződésük olyan kiskapukat nyit meg akár a nyílt antiszemitizmus előtt is, melyet észre sem vesznek. Ugyanis az új baloldal – az antirasszizmus és antiimperializmus zászlaja alatt – szinte észrevehetetlenül csempészi vissza a zsidók elleni gyűlöletet a német közéletbe. A világ minden bajáért a zsidókat okolják, a túléléséért küzdő Izraelt pedig egyre gyakrabban nevezik gyarmatosító hatalomnak.

„Az identitáspolitika segít megteremteni az antiszemitizmus új formájának alapjait Németországban. A sokszínűség ünneplésének nevében az áldozatok új hierarchiáját építik fel, amelyben gyakran a zsidókat tekintik felelősnek a világ problémáiért” – zárja cikkét Ben-Ami.