A német zöldpolitika szétesése

„Most, hogy a német zöldpolitika a visszájára fordul - egy zöldpárti miniszter vezetésével az egyik legszennyezőbb energiaforma, a szénhez való visszatérés irányába -, lehetetlen figyelmen kívül hagyni a hiányosságait.” – írja Sabine Beppler-Spahl a Spiked weboldalán.

A múlt hónapban Robert Habeck kancellárhelyettes, és a Zöldek társelnöke kénytelen volt bejelenteni, hogy Németország jelentősen növelni fogja a szén arányát az energiamixben annak érdekében, hogy csökkenjen az ország függése az orosz gáztól.

Pedig a német tervek, melyeket a zöldebb, modernebb technológiákra való átállásról szövögettek, kimondottan népszerűek voltak. A zöldpolitika társadalmi támogatottsága jóval meghaladta a Zöld pártét. Most azonban szembe kell nézni annak tarthatatlanságával.

Annál is inkább kínos a szénhez való visszatérés, mivel az új német kormány nagy lelkesedéssel jelentette be, hogy a legszennyezőbb energiahordozó teljes kiiktatását 2038-ról 2030-ra hozzák elő, és minden nemzetközi fórumon azért lobbiztak, hogy más országok is kövessék a példájukat.

A szerző szerint érthető, hogy Németország fel akarja számolni függését az orosz gázszállítmányoktól, de a kiválasztott stratégia minimum furcsa. Ugyanis a kormány – miközben hajlandó visszatérni a szennyező szénhez: meg sem fontolja, hogy fenntartsa a klímasemleges atomerőművek működését, melyek végleges bezárását az év végére ígérték.

Mindez annak tükrében különösen meglepő, hogy a német közvélemény sem támogatja a kormány terveit. Egyedül a zöldpárti szavazók körében vannak többségben azok, akik a jelen körülmények között lemondanának az atomenergiáról, és ott sem elsöprő arányban (56%).

A válság eközben hihetetlen arcvesztéssel járt a Zöldek számára. Nem csak a szénerőművek megnyitása miatt pironkodhatnak saját szavazóik előtt, hanem azért is, mert Robert Habeck a katari energiaügyi miniszter előtt volt kénytelen hajbókolni cseppfolyósított gázszállítmányokért könyörögve. Pedig ellenzékben még a katari foci világbajnokságot is leállították volna az arab ország emberjogi visszaélései miatt.

Az is kezd világossá válni, hogy a zöldpolitika volt az, mely eredetileg függésbe kényszerítette a német gazdaságot az orosz gázimporttól, hiszen a kieső atomenergiát nem lehetett zöld megoldásokkal pótolni, így maradt a földgáz. Sőt, ma már szó esik arról is, hogy az energiaválság még az orosz invázió előtt elkezdődött- írja.

Beppler-Spahl nem optimista a jövőre nézve: „Bármennyi nehézséget és ellenérzést is okoz a zöld átállás, és bármennyire is irracionálisnak bizonyult, nem valószínű, hogy jelentős átgondolásra kerül sor. Azok a módszerek, amelyek valóban csökkenthetnék az energiaárakat - és elegendő erőforrást biztosítanának a polgárok szükségleteinek kielégítésére -, összeegyeztethetetlenek a zöld ideológiával.” – zárja cikkét a szerző.

Világfigyelő rovatunkat olvasták. A fenti írásunk az alábbi cikkre hivatkozik👇
https://www.spiked-online.com/2022/07/04/the-unravelling-of-germanys-green-agenda/