A hatvani DPK-n kirajzolódott, hogy a jobboldal új, demokráciaerősítő innovációja, a nemzeti petíció egyben geopolitikai eszköz is, mert óriási a nyomás Brüsszel felől. A petíció pedig kiszélesíti a kormány legitimációját: ha minél többen küldik vissza, a háború, Ukrajna gyorsított csatlakozásának vagy a rezsicsökkentés felszámolásának elutasítása nem pusztán a kormány politikai véleménye lesz, hanem össztársadalmi békereakció a háborús brüsszeli akaratra.

1️⃣Az is valóság, hogy mivel a külpolitika belpolitikává vált az egész világon, ez a háborúpárti brüsszeli akarat pillangóhatást vált ki: a rossz döntések újabb hibahullámokhoz vezetnek. A miniszterelnök telt házas beszédéből is világossá vált, hogy Ukrajna elhibázott támogatási koncepciójának része az orosz energiáról való teljes leválás terve. Ez viszont a rezsicsökkentés végét jelentené: olcsó orosz gáz nélkül ugyanis nincs rezsicsökkentés. Ennek nyertese ráadásul a Tiszába küldött a globális energialobbi lenne, ami megint csak arra mutat, hogy a magyarországi baloldal nem a magyar érdeket azonosítja be és arra ad választ, hanem a globálist követi és azt szolgálja idehaza.

2️⃣A rezsicsökkentés kérdése pedig éppen a pillangóeffektus miatt nem választható le a háborúról és Ukrajna gyorsított felvételéről sem. Ennek anyagi és gazdasági hátterét, az eddig és ezután Ukrajnának folyósított eurószázmilliárdokat pedig - az USA "Ukrajna-projektről" való lecsatlakozása miatt - egyedül az európai adófizetők "biztosítanák". Ez az ambíció a Tisza megszorító-csomagja mögött is.

3️⃣A jobboldal stratégiai célja éppen ezért, hogy a magyar jövőt építse, ne az ukránt finanszírozza: meg kell védeni a rezsicsökkentést, ki kell maradni a háborúból, és távol kell tartani azokat a kormányzástól, akik idegen érdekekért cserébe feláldoznák a magyar családok biztonságát. Ezek pedig csak azoktól várható el, akik biztosan ezt az álláspontot képviselték korábban is - azoktól viszont a legkevésbé, akikről azt sem tudjuk, mit akarnak - illetve amit tudunk, az veszélyes.