️ Orbán Viktor kecskeméti beszédének első pillére a biztonsági környezetre fókuszált. A miniszterelnök szerint Európa tudatosan háborús pályára állt, hadigazdaságot épít, és a folyamat már az eszkaláció előszobájában tart. A háború e tekintetben sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ebben a helyzetben Magyarország csak akkor tud kimaradni a konfliktusból, ha felelősen gondolkodó vezetése van. A 2026-os választást ezért a háború előtti utolsó döntési pillanatnak tekinti: attól függ, ki tudunk-e maradni a háborúból, hogy olyan kormányunk lesz-e, amely megőrzi a békepolitikát, vagy olyan, amely sodródik a külső elvárásoknak megfelelően. A beszédben hangsúlyosan jelent meg az a gondolat is, hogy buta, felkészületlen vezetés békeidőben is teher, de egy háborús helyzetben egyenesen végzetes lehet.

A beszéd második pillére a gazdaságpolitikai különbségekről szólt. Orbán Viktor világosan elválasztotta a baloldali és jobboldali gazdaságpolitikai szemléletet: az előbbi az állam növelésében és az adóemelésben látja a megoldást, az utóbbi az embereknél hagyott forrásokban és a minimális állami beavatkozásban. A Tisza Párt programját ebbe a történeti sorba helyezte, tipikus baloldali reflexként értelmezve, amelynek a végén elkerülhetetlenül adóemelés áll. A miniszterelnök szerint egy háborús küszöbön álló Európában a megszorító logika nem erősíti, hanem gyengíti az országot, és csökkenti a kimaradás esélyét.

A harmadik elem az Egyesült Államok új, nemzetbiztonsági stratégiájának értelmezése volt. Orbán Viktor azt a következtetést emelte ki, hogy az Egyesült Államok már maga is úgy látja: ha az európai trendek változatlanok, a kontinens húsz éven belül felismerhetetlenné válik, és megbízható szövetségesként sem biztos, hogy számíthatnak majd rá. Ez visszaigazolja a magyar külpolitika alapállítását, miszerint függetlennek kell maradni, nem lehet minden körülményt kizárva, a külső szereplők stabilitására támaszkodni. Magyarország számára ezért a szuverenitás megőrzése a béke egyik kulcsfeltétele.