Manfred Weber szerint „szükségünk van a bevándorlásra”. Könnyű ezt mondani egy brüsszeli elefántcsonttoronyból, kávéscsészével a kézben, távol a mindennapi valóság poklától, de az európai emberek, akik félve lépnek utcára este, rettegnek a metróra ülni, nem merik a gyerekeiket elengedni iskolába egyedül, már egészen másképp gondolkodnak.

Mert mit is látunk Nyugat-Európa nagyvárosaiban? Robbanásokat, amelyek pillanatok alatt változtatnak nyüzsgő terekből romhalmazt. Fiatal lányok megtört tekintetét, akiket csoportosan megerőszakoltak. Vörös járdákat a késelések után. Ez a hétköznap valósága – és ezeknek az ártatlan áldozatoknak a vére azoknak a kezén is szárad, akik még mindig ezt az őrületet támogatják, ahelyett, hogy a saját népüket védenék.

Magyar Péter ugyanahhoz a Néppárthoz tartozik, amely Weber vezetésével a migrációs paktum mellett szavazott. Ez nem puszta papír, nem üres politika: ez egy kapu, amelyen át ide is beözönlene az, ami Nyugaton már szétzilálta a mindennapokat.

Csak egyetlen rossz választás, egyetlen elhibázott szavazat kell – és Magyarország is bevándorlóországgá válhat. És akkor már nem mások történeteit olvassuk a hírekben.