Beth Robinsont ünnepli ma a baloldali sajtó szerte a világon, merthogy ő az első leszbikus nő, aki szövetségi fellebbviteli bíróság tagja lett az Egyesült Államokban. Akár legyinthetnénk is, de a kinevezésének komolyabb üzenete van számunkra, mint hinnénk.

Hogy miért?

A Biden elnök által javasolt, és a szenátusban kis többséggel felsőbb bíróvá választott Robinson LMBTQ aktivistaként kezdte pályafutását, és csak 2011-ben lett bíró, de rögtön Vermont állam legfelsőbb bíróságán.

Mostani kinevezése alkalmából Patrick Leahy szenátor a twitteren azt írta róla: ítélkezési gyakorlatával „a jog uralmának mindenekfelettiségét” demonstrálja.

És ezzel helyben is vagyunk!

Robinson ahhoz a baloldali, liberális jogi iskolához tartozik, amely a demokrácia alapjait kezdte ki az utóbbi évtizedekben – és egyszemélyben testesíti meg a Soros-hálózat bírókat érzékenyítő aktivistáját, és az érzékenyített bírót, aki jól megtanulva a leckét, hivatását már nem az igazságtételre, hanem a jogalkotás kiszervezésére használja.

Korábban senki sem vitatta, hogy az alkotmányok vagy alaptörvények időnként ködös, vagy általános jogelveit a választott képviselőkből álló parlamentek hivatottak törvények, határozatok és rendeletek útján konkretizálni. Ez következik a népfelség elvéből is.

A Robinson-féle, forradalmi lelkületű „jogvédők” azonban túl lassúnak találták ezt arra, hogy a világot mielőbb kifordítsák a sarkaiból.

Gondoljunk csak bele: ki tudja, meddig kellett volna várnia a liberális mozgalmároknak arra, hogy az állami törvényhozás legalizálja az egyneműek házasságát? És mennyivel gyorsabb volt az azt tiltó határozat jogellenességét kimondati, hiszen ahhoz törvényhozási többség helyett elég volt egy a kezdeményezésre érzékeny legfelsőbb bírósági tanács!

Ha ismerős a helyzet, akkor az nem véletlen.

Korábban számos híradás beszámolt arról, hogy a Soros-hálózathoz tartozó aktivisták menekültügyi érzékenyítést tartottak bíróknak. Ugyanezek a szervezetek a kezdetektől követelték a déli határzár melletti tranzitzónák bezárását. Ezt azonban demokratikus úton csak úgy érhették volna el, ha a bevándorláspárti baloldal kerül kormányra Magyarországon.

Ezt pedig hiába várták, ám 2019-ben a Soros-hálózat és a migránspárti erők segítségére sietett néhány magyarországi bíró, akik „érzékelve, hogy az itthoni szabályozás az uniós jogba ütközhet”, az Európai Unió Bíróságához fordultak. A luxemburgi törvényszék markonyi bírója pedig egy tollvonással elintézte a magyarok többsége által támogatott tranzitzónákat.

Beth Robinson kinevezése tehát egy üzenet, amiben semmi ünnepelendő nincsen. Azt üzeni, hogy szerte a világban egyre több liberális aktivista jut olyan pozícióba a nemzeti és a nemzetközi bíróságokon, amely hatalmat ad a kezükben a demokratikusan megválasztott kormányokkal és parlamentekkel szemben.

És ha az így folytatódik, akkor nem a jog uralma, hanem a jog önkénye fogja meghatározni Európa és a Nyugat jövőjét. Ha te sem ilyen jövőt szeretnél, oszd meg ezt a posztot!