Egyik kedvenc Árpád-házi királyom, Könyves Kálmán.

Egyik példaképem, mert a Képes krónika szerint "Külsejére nézve visszataszító volt: borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta, dadogó; ám ravasz és tanulékony".

Persze azóta rájöttem, hogy ez nem is biztos, hogy így volt. Hiszen az akkori viszonyok és felfogás szerint nem lehetett volna sem Nagyvárad püspöke, sem pedig később Magyarország királya.

Ettől függetlenül ő az én "fogyatékossággal élő hősöm" a kora középkorból. Eszét és szorgalmát használva az Árpád-házi királyok egyik legnagyobbikává nőtte ki magát. Kifejezetten felvilágosultnak számított, eltörölte a kényszervallatás intézményét és Szent László kifejezetten szigorú törvényeit sok helyen ésszerűen enyhítette. Emellett kiváló hadvezérnek bizonyult.

Nem véletlen hát, hogy felnéztem rá mindig is, mindennek utána olvastam gyerekkoromban, ami róla szólt. Nagy volt az örömöm emiatt is, amikor ma a budavári Szent István-teremben megláttam a portréját.

Éljen Könyves Kálmán (1074-1116)!