2005-ben lettem a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) elnöke. 30 éves voltam akkor. Nagyobbik fiam épphogy elmúlt egy éves. Ekkor már két ciklusban elnökségi tag voltam, előtte meg éveken át fjúsági vezető.

A SINOSZ volt az életem egyik középpontja mindig is. Dolgozni sorstársaimért, a siketekért és a nagyothallókért. Képviselni őket minden fórumon és előrelépni érdekükben mindenhol, ahol csak lehet.

2009-ben az a megtiszteltetés ért, hogy európai parlamenti képviselőnek választottak meg. Úgy döntöttem, megtartom a SINOSZ-ban viselt vezető társadalmi tisztségemet és kihasználva a két tisztségből eredő szinergiát, kettőzött erővel dolgozom ügyeinkért, de úgy, hogy egyben a többi fogyatékossággal élő közösségért is kiállok.

Azóta eltelt 5 ciklus. Rengeteget léptünk előre, de ahogy eddig mindig, most is ugyanannyi kihívás van a SINOSZ előtt. A régi kihívások helyébe újak léptek. Közben a nagyobbik fiam is 18 éves lett már.

Mindig is meggyőződésem volt, hogy a jó vezető a munkájára nem pozícióként tekint, hanem egy kiváltságra, hogy a feladatait elvégezhesse, a köz javát szolgálva. Ezen feladatok közé tartozik az is, hogy legyen utánunk olyan generáció, amely ezt a szellemiséget továbbviszi. Az elmúlt időszak közös munkájának eredményeként látok most ilyen embereket közösségünkben.

Itt az ideje, hogy más vegye át a kormányrudat a SINOSZ-nál. Van is, aki átvegye. Egy tehetséges, fiatal, nagyothalló hölgy, aki az elmúlt két évben a SINOSZ alelnökeként segítette munkámat.

Döntésem végleges: hátrébb lépek, de nem szakadok el a SINOSZ-tól. Most szombaton tisztújítás lesz a SINOSZ-ban, attól a naptól kezdve más fogja vezetni a szervezetet, én pedig minden erőmmel segíteni fogom a munkáját. Megyünk tovább a közös úton.