A képen Winnetou és Old Shatterhand láthatóak, akik Karl May gyerekregényeiben vállt vállnak vetve egymás segítve harcolnak, mert igaz barátok, sőt, vértestvéri szerződést is kötöttek.

Gyermekkorom elképzelhetetlen volt nélkülük. Nekem Winnetou és Old Shatterhand mutatták meg, hogy létezik jó és rossz, de így is érdemes hinni az emberek jóságában, és a természetre vigyáznunk kell, mert az életünk szorosan össze van kötve a természettel.

Én semmi rosszat nem olvastam ki sem akkor, sem azóta ezekből a könyvekből. A mai napig megvannak a polcomon ezek a könyvek. Gyerekek tízezreinek, ha nem százezreinek mutatott jó példát az indián törzsfőnök és a fehér harcos közös története.

Mégis, a woke-őrület ezt is el akarja törölni. Lényegtelen, hogy Karl May már 110 éve halott, a woke nem tisztel semmit, kíméletlen törli el azokat, amik esetleg ellentmondanak a szerintük XXI. századi vívmányoknak. Elég rábiggyeszteni Winnetou és Old Shatterhand történetére, hogy rasszista, és a munka el van végezve.

Németországban az egyik nagy könyvkiadó, a Ravensburger Verlag két Winnetou-könyvet kivett a kínálatából, mondván, hogy az a gyarmatosítás korából származó rasszista sztereotípiákat erősíti, és helytelenül ábrázolja az őslakosokat. Karl May nem foglalkozott eléggé azzal sem, hogy a fehérek mit műveltek az indián őslakosokkal.

Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, csak kommentálni, de az a nyomdafestéket nem bírná el.

Németország, sokadszorra is elesett. Én meg továbbra sem veszem le a polcomról a Winnetou-történeteket, csak akkor, amikor olvasgatni szeretném.