Ruandai munkalátogatás, 3., egyben utolsó nap

Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága négyfős delegációt küldött Ruandába, Közép-Afrikába. A járvány kitörése óta megy először küldöttség. A látogatás célja az Európai Unió által biztosított fejlesztési források felhasználásáról, a COVID-19 járványhelyzetről, vakcinációról, az ottani oktatási rendszerről és foglalkoztatáspolitikáról első kézből tájékozódjunk, és emellett a migráció is napirendünkön van. A delegáció különleges abból a szempontból is, hogy két magyar is tagja, rajtam kívül Hölvényi György az Európai Néppárttól. 50%-os magyar részvétel, ez igen! :)

A harmadik nap is magas szintű találkozóval kezdődött, az Ruandai Parlament alsóházának elnökével és két helyettesével találkoztunk. Nagyon érdekes eszmecsere volt, ahol ismét szembesülhettem azzal, amit mi, magyarok mindig is mondtunk: nincs egységes értelmezése a jogállamiságnak. Francia képviselőtársam, a zöldek frakciójából ugyanis sérelmezte, hogy alig van ellenzéki képviselő a parlamentben (az alsóház összetétele teljesen más logika alapján áll össze, ugyanis a 80 képviselőből 53 főt közvetlenül választanak meg, a többiek pedig kvóta alapján (24 szék a nőknek, 2 szék a fiataloknak és 1 szék a fogyatékossággal élőknek) kerülnek be. Ennek köszönhetően a nők aránya a 60 %-ot is meghaladja, amit egész Európa megirigyelhet . Na de mi van az ellenzékkel? Képviselőtársam szerint felháborító, hogy mindössze 2 fő került be a legutóbbi választáson. A válasz érdekes volt: szerintünk nincs és nem is lehet klasszikus ellenzéki szerep, mert Ruandának nem lehet ellenzéke, mindenki az ország jövőjéért dolgozik, legyen kormánypárti, vagy ellenzéki.

Ezután az előző napon meglátogatott szakképző intézmény kihelyezett egységét látogattuk meg egy ónbánya közelében, a fővárostól egyórányi autóútra, egy hegy tetején. Itt bányászokat és a bányászattal kapcsolatos szakmákra képeznek fiatalokat. Elmentünk megnézni a közelben fekvő bányát is, amit egy ír cég működtet koncesszióban. Nem volt túl bizalomgerjesztő a munkások helyzete, a sziklafalakon biztosítás nélkül lógtak köteleken, de megnyugtattak, van biztosításuk. Hát nem nyugodtunk meg...

A delegáció programja különböző szervezetekkel folytatott egyeztetéssel folytatódott, de én külön programelemként egy, az Európai Unió és a német CBM Alapítvány által támogatott projektet látogattam meg a főváros, Kigali egyik kerületében. A projekt értelmi fogyatékossággal élő gyerekekkel és szüleikkel foglalkozik: értelmi sérült gyerekek felkutatása, környezettanulmányok készítése, szülők segítése és mentorálása, személyre szabott fejlesztés és helyben speciális iskoláztatás, ezalatt pedig a lakókörnyezetben szociális munkásokon keresztül tanácsadás és segítés, emellett a társadalom tudatformálása. Ruandában ez az első ilyen projekt, rendkívül hiánypótló és egyben sikeres az egy éve tartó projekt, hiszen csak egy év alatt kizárólag abban a kerületben, ahol a projekt zajlik, több, mint 320 gyereket kutattak fel. Az iskolát is megnéztük és elmentünk a kerület nyomornegyedében egy anyukához is, akinek másfél éves, súlyos értelmi sérültséggel élő fia van. A körülmények megrendítőek, de a szakemberek apait-anyait beleadnak, hogy a családokon segíthessenek.

Reméljük, lesz érdemi haszna ennek a látogatásnak, rajtam nem fog múlni!