Magyar Péter!

Hemingway azt mondja: "Mielőtt beszélsz, hallgass.
Mielőtt válaszolsz, gondolkodj.
Mielőtt kritizálsz, várj.
Mielőtt fohászkodsz, bocsáss meg.
Mielőtt feladod, próbáld."

Szombati lózungokkal teli beszédedben nagy meglepetésemre rátértél az akadálymentesítésre (nehéz szó). Így inkább nem kellett volna! Szó szerint ezt mondtad: "Ha megnézünk egy kisvárosi buszmegállót, egy rendelőt, egy hivatalt, vagy egy postát, térdre kell ereszkednünk, hogy megértsük a mindennapjait az időseknek, a mozgáskorlátozottaknak. Az akadálymentesítés Magyarországon nem alap ma, hanem egy kivétel."

Péter, hatalmas lyukra futottál. Az akadálymentesítés ma már nem kivétel, hanem sokszorosan biztosított törvényi kötelezettség Magyarországon, és jóval többet jelent a fizikai akadályok lebontásánál. Aki még mindig térdre ereszkedésről beszél, vagy üres lózungokkal ígér akadálymentesítési programokat, az a múltban ragadt, és nincs tisztában a fogyatékossággal élő emberek valós igényeivel. Az akadálymentesség a társadalmi egyenlőség, az önálló életvitel és a méltóság záloga mindenki számára – legyen szó idősekről, mozgáskorlátozottakról, látás- vagy hallássérültekről, értelmi fogyatékossággal élőkről, autistákról vagy akár kisgyermekes családokról.