Luis de la Fuente - a szerény, kedves és hívő szövetségi kapitány, aki a döntőbe vezette a spanyol labdarúgó-válogatottat.

Tavaly egy sajtóájékoztatón megkérdezték tőle, hogy miért vet állandóan keresztet a mérkőzések kezdetekor, ez valami babona-e? "Nem, nem vagyok babonás. Ez hit. Vallásos családból származom, de aztán távol kerültem a hittől. Később viszont meghajoltam Isten előtt és életem motorjává vált a hit."

Ezután azt is megkérdezték tőle, hogy ha van Isten, akkor miért engedi meg a rosszat, például az izraeli-palesztin konfliktust? "Nen az Isten felelős ezért, hanem az emberek, akik ezeket a döntéseket meghozzák. Magunkba kell néznünk és végiggondolnunk, hogy mit csinálunk rosszul, hogy ezek megtörténhetnek".

Szintén tavaly Sevillában játszott a spanyol válogatott - Skócia ellen -, a mérkőzés előtt az egyik sevillai templomba ment el imádkozni. Amikor erről faggatták az újságírók, így felelt: "Egészséget és munkát kértem. Nagyon sok erőt ad a döntéseim meghozatalakor, hogy tudom, Isten támogatásával hozom meg őket."

A játékosai előtt sem titkolja el hitét, alapvetése, hogy az életben fontosabb, hogy jó ember legyen valaki, minthogy milyen szakember. "Sokkal fontosabb, hogy azt mondják rólam, jó ember vagyok, minthogy milyen edző."

A 63 éves szakember 11 éve van a spanyol labdarúgó-válogatottak kötelékében, végigjárta az összes korosztályt, ahol az U17-esekkel és az U19-esekkel már megnyerte az Európa-bajnokságot. Ma este pályafutása legfontosabb mérkőzésén a felnőttekkel is megteheti ugyanezt, hogy a spanyol futball legendájává váljon.