Erről van szó!
"Éreztem ott magamban, hogy a düh kezd eluralkodni rajtam. Ismeretlenül is, dühös voltam ennek az asszonynak a szüleire. Hogy engedhették ezt? Hogy nézhették végig? Hogy vehették el a gyermekük boldogságát, ráadásul a vagyon miatt?"
A búcsúzáskor az özvegyasszony megszorította a kezemet, és azt mondta nekem: „Tudja tiszteletes úr, én már nem haragszom senkire. Volt bennem düh a szüleim iránt, de már rég megbocsátottam nekik is, magamnak is.” „Magának is?” – kérdeztem csodálkozva. „Hát persze, magamnak is.