„Itt vannak közöttünk. Kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat.”
Ambrus Betti hitoktató gondolatai:
"Soha nem mertem hittanórán rendesen beszélni a halálról a gyerekeknek, mindig csak körítettem, és azt mondtam, majd egyszer beszélünk róla. Most végre eljött az az egyszer. Megérintő volt látni, ahogy figyeltek, bekapcsolódtak, kérdeztek. Az ima közben, miután odavittük az általunk színezett mécseseket a díszlethez, néhány könnycsepp is legördült egy-egy gyermek arcán. Muszáj beszélni velük róla. Az ő szintjükön, de kell, hogy értsék, amennyire lehet, mi történik a szeretteikkel, akik már nincsenek itt a földön velük. ️"
Ti hogyan tudtok beszélni az elmúlásról (és az örök életről) a gyerekekkel, akár szülőként, tanárként, rokonként?