Két lábon járó mém lett a „Vegyen sertészsírt bertolli olívaolaj helyett” Lidl-is árucímkéből, ám ami békében vicces, más értelmezést nyer háborús körülmények között. Addig derülünk az ilyeneken jót, amíg tele vannak a boltok polcai, de ha Brüsszelnek sikerül Ukrajna miatt hadigazdaságra átállítani az EU-t, akkor biztosan több zsírt eszünk majd, mint olívaolajat, ha egyáltalán hozzáférünk.

Vagyok annyira öreg, hogy emlékezzek rá, mit jelent egyáltalán nem tudni, mi a fene az az olívaolaj, hiszen gyerekkoromban, a 70-es 80-as években a szocializmusban egyfajta zsír meg egyfajta napraforgóolaj vót; és szerencsémre vagyok annyira fiatal, hogy a háborúkra (és legvadabb diktatúrákra) jellemző jegyrendszert csak a történelemkönyvekből ismerem.

Imádok főzni, örömömet lelem abban, hogy ma már a zsírok és olajok teljes spektrumát használhatom. A Bertolli a kedvencem az olívaolajok közül. Semmi kedvem sertészsírra cserélni (kivéve pl. a töltött káposztához, gulyásleveshez), a sertészsírért pedig semmi kedvem jeggyel sorban állni, hogy megkaphassam a fejadagom. Ezzel az érzéssel talán nem vagyok egyedül. Ne legyenek illúzóink, a háború egyik egyenes következménye a háborús infláció, az ellátási láncok megszakadása (az áruházakba nem érkeznek be a külföldi áruk), és annak kényszere, hogy a szűkösebb élelmiszerkészleteket államilag osszák el az emberek között. Könnyű belecsúszni ebbe a spirálba, ezért is(!) kell kimaradnunk a háborúból.

Szerencsés vagyok, mert van egy kis kertünk, ahol a zöldségek, fűszerek zömét, némely gyümölcsöt meg tudjuk termeszteni, és eltárolni télire (igaz, az olajfa nem élne meg nálunk, így saját olívaolajat sem sajtolhatunk). Egyelőre mindent megkapunk a boltban, de amiből csak lehet, sajátot igyekszünk fogyasztani. Korábban leginkább az egészségtudatosságra törekedtünk, ma már azonban az egyre durvuló háború(k) árnyékában őszintén szólva, jobb érzés, ha van saját előállítású élelmiszerünk. Nyáron felállítjuk a baromfiudvart is, hogy jöhessenek a pipik!